Regisztr�lj, hogy mindent l�thass!

A boh�c

Boh�c �ll a porond k�zep�n,
var�zsdallamot j�tszik,
hol s�r, hol kacag a heged�,
n�ha vid�m, n�ha f�j�n keser�.
Tapsol, tombol a n�z�sereg,
r�sz�r�l ez h�la �s k�sz�net,
mert �k csak azt l�tj�k,
- a porond k�zep�n -
a boh�c teli sz�jjal nevet.
Ott �ll egyed�l, heged�vel
a kez�ben, sz�j�n
sz�les a vigyor, de k�nny
csillog a szem�ben.
A publikum �mulva n�zi,
a boh�c el�ad�s�t �jra,
�s �jra k�ri, senki nem
figyeli, senki nem l�tja,
mit takar a boh�c ruh�ja.
A sokzsebes kab�t alatt,
a boh�c sz�v�ben �g a
b�nat, lelk�ben s�t�t
gondolatok d�lnak,
hi�ba a publikum, a nevet�s,
a dal, a j�t�k, a f�j� eml�kek
nem k�nnyen m�lnak,
hi�ba a sz�nd�k,
elhagyta �t a p�rja, s
az�ta egyed�l, mag�ban,
a nagyvil�got j�rja.
Mindenhol �t keresi, ez�rt
�lt�zik boh�cruh�ba, ki�ll
a porond k�zep�re,
s�rva sz�l a heged�je,
a Kedvest id�zi, ez az � zen�je.
Mikor v�ge az el�ad�snak,
leveszi a boh�cruh�t,
arc�r�l leker�l a fest�k,
- k�zben a b�r�t is kifizett�k -
belepillant a t�k�rbe,
szem�ben ott �l a b�nat,
nem boh�c m�r t�bb�,
�t�lt�z�tt - l�nynak.

Lelkem m�ly�n, az
a boh�c �n vagyok,
�lmomban s�rva nevetek,
sz�vemben sz�l a muzsika,
engem hagytak el, a
f�jdalomt�l �n szenvedek...